Ha már világablak, akkor legyen valami ablakos. Végül is, miért ne? Legalább kiderül lehet-e szórakoztató módon írni a nyílászárókról? Persze biztos lehet, de kitudja én tudok-e az már ugye egészen más! Főleg ha azzal a teherrel állok neki, hogy ebbe a feladatba már többen belebuktak. Ott van például az aki a belinkelt videót készítette. A youtube-on ez ugyanis happy window production néven szerepelt. Bevallom én csak az első percet néztem végig, de abban nem találtam semmit ami az áradó happiness-er hívta volna fel a figyelmem és akkor arról még nem is beszéltem hogy a happy persze nem funny.

Azért van reménykedésre is okot adó körülmény így a nyílászáró cikk elején. Nevezetesen, hogy nem is a viccelődés a cél. Nem az mert a tudomány jelenlegi állása szerint a robotoknak nincs is humora. Persze ez még nem teljesen bizonyos, de én ennél sokkal bizonytalanabb dolgoknak is bedőltem már ezért azt hiszem nincsen erkölcsi alapom tiltakozni. Most ennél többet a cikk céljáról nem is árulnék el, tulajdonképpen ez is több mint amit eredetileg terveztem, de hát az élet nem habos torta amint ezt már Pelikán elvtárs is a köz tudomására hozta.

Na de térjünk a lényegre. Nem régen cseréltettük ki az ablakokat a lakásomban. Szokásos story volt. Cseréljükki, drága, spórolunk, átverés, ezmárszétrohadt, lefestem, nemjószin, minemjó, mértnemcseéljükki, minekazt, mindenkicseréli, merthülyék, tevagyaz, akkorsemcserélünk, elválok, nemválsz, beszéltemügyvéddel, holnapkicseréljük! Mindezt erős két év alatt zongoráztuk le és bevallom én álltam a régi faablakok pártján. Valóban számos előnye van a fa nyílászáróknak én ezt továbbra is tartom. A fa az tartós, természetes, szép és nem igaz, hogy nem jó a hőszigetelése. Évezredekig jó volt mindenkinek, akkor mi most itt miért különcködünk? Lévén mindenféle régi dologgal dolgozom, többek között épületekkel is láttam már nagyon sok egy-két száz éves faablakot amik még mindig bírják az élet kínjait.

Ezzel együtt is be kellett látnom a mieink éveiket tekintve még nagyon messze voltak a három számjegytől, de már kilátás sem igen volt arra, hogy valahogy megérjék. És mégis csak ablakokról beszélünk, a kilátások tehát nem elhanyagolhatók. Na de hogy is van ez? Továbbra is állítom, hogy aki igazán minőségi ablakot szeretne, az felejtse el a műanyag és alumínium ablakokat, az igaz minőséget csak a fa tudja! De sajnos minőségi fa ablakok ma már nem nagyon kaphatók. Amit ma megkapsz az még ha asztalossal csináltatja is az ember, olyan alapanyagból készül, hogy két héttel a beszerelése előtt még rügyezett. Egyszerűen ma már nincs idő arra, hogy olyan módon állítsák elő a fa alapanyagot mint száz-százötven évvel ezelőtt. Nem mindegy milyen fát, mikor vágnak ki, hogyan és mennyi ideig szárítanak ki, azt utána hogyan vágják fel és még számos sarok pontja van vagy volt annak a technikának amit évezredekig alkalmazott, többé kevésbé a teljes emberiség. Hát ez ma már nem így van, a fabútorok, ablakok, ajtók, gerendák, deszkák és minden egyéb tömeggyártással készül.

Azt mondják ezek a gyártási technikák arról szólnak, hogy megtalálják a metszés pontot a mennyiség és a minőség között. Ez viszont, ha megbocsátanak, egy ordas nagy hazugság. Az igazság az, hogy a tömeggyártás egyedül a profit maximalizálásról szól. Semmi más célja nincs. Ha szarminőség és nagy mennyiség az ami többet hoz a konyhára akkor olyat gyártanak, ha jó minőség és kis kapacitás akkor olyat.

Sajnos ebben a rendszerben a fa mint alapanyag nem tud labdába rúgni. Ebből ugyanis még a rossz minőségű is drága a műanyaghoz vagy az alumíniumhoz viszonyítva. Hát ezért és így lettek aluablakaink. Ezek gyakorlatilag most már egy életen át ki fognak minket szolgálni. Olyan színben lehet rendelni amilyenben csak akarom, vagy a kicsi párom akarja, de úgy is mindenkinek fehér van. Nekünk is. Jól hő szigetel, és ezen aztán szél legyen amelyik átfúj, szóval nem is huzatos. Persze ennyit a lakás természetes szellőzéséről meg ilyen apróságokról de hát áldozatok mindig vannak. A lényeg, hogy éljenek az alumínium ablakok, le vannak cserélve a nyílászárók és mindenki boldog, mert esztétikus, takarékos, környezetbarát és van olyan szép mint a szomszédé. Hurrá.

A bolg és poszt címe is azt igyekszik kifejezni, hogy egy elég szerteágazó tematikájú forrást szeretnék létrehozni. Persze ennél azért konkrétabban is megfogalmazhatnám a nagyérdemű számára, hogy pontosan miről, mikről is lesz itt szó, de hogy őszinte legyek azt még magam sem tudom. Ebből következik, hogy minden közelebbi definiálás csupán korlátokat állítana fel a jövőre nézve. A korlátokkal pedig sosem voltam kibékülve.

Egészen biztos, hogy még a blog külsője is sokat fog változni. Mondjuk ez sem valami olyan erejű meglepetés, mintha adócsökkentést jelentene be a kormány, hiszen még egy órája sem létezik a Világablak. A gyerekbetegségekért elnézést kérek előre is, meg amilyen zseni vagyok a számítás technika terén majd fogok még utólag is. De mindent a maga idejében.

Most megyek és megbontom a behűtött szigorúan alsó polcos pezsgőmet, amit direkt azért vettem, hogy életem első blog bejegyzését majd jól megtudjam ünnepelni. Mondjuk már elég régen sikerült beújítani, de gondolom a pezsgő nem tud megromlani. Ha még is az peck, bár egy ilyen szellemi teljesítmény, mint ez a poszt, ünneplésére talán valóban a romlott pezsgő a legalkalmasabb. Nos, kedves látogatóim, ha valamilyen rejtélyes okból már is léteznétek, további minden jót kívánok következő jelentkezésemig.